Idegen

Amikor idegenne valik,aki 9 honapig az eleted alappillere volt. Azt hittem szar erzes lesz,de nem az. Azok utan,ami tortent nem lehet az. Nem bant mar,ami tortent,nem sirom vissza a jo pillanatokat,nem hibaztatom magam szarsagokert. Kioltem mindent es ez igy van jol.

Nem mondhatom el senkinek,elmondom hat mindenkinek.

Egyszer az egyik ismerősöm az előző exemmel kapcsolatban azt mondta, hogy "addig tartasz ki mellette, amíg már elviselhetetlenül nagyon fáj, igaz?" Igen, addig tartottam ki, aztán kitöröltem az életemből. Mert 4,5 év után egyszer a szemembe hazudott.

Most is kiderült,hogy nem tudom kezelni és elviselni a hazugságot és most is előbb bocsátottam volna meg azt, hogy az arcomba ordította, hogy reméli meghalok, mint a hazugságokat és a megcsalást. Furcsa, igaz? Nem, igazából nem az. Az agresszió kiváltó oka tiszta. A hazugságé és a megcsalásé nem. Nem tudom mit rontottam el, miben hibáztam, miért nem voltam elég, mit kellett volna tennem, hogy ne ezt érdemeljem? Az egészen biztos, hogy ebben mindkettőnk keze benne volt. 

Megütött, majd kiderült, hogy hazudott és meg is csalt, én pedig még mindig rohantam fejjel a falnak, mert szerettem volna megőrizni legalább a legyünkjóban egy kis árnyékát. Mert ilyen vagyok és nekem ez KELL,nehezen megy az elválás. Hülyeség.  Hülye vagyok. Senkire nem hallgattam amikor azt mondta, nem lehetek mindenkivel jóban, aki a múltam része. Tényleg nem lehetek, de azért ezt fáj belátni. 

"csak dulakodtunk" "megbántam" ""csak kisegítettelek" "nem hazudtam" "miben hazudtam" "nem csaltalak meg" "akkor találkoztunk először" "előtte szombaton írtam neki" Ohh my sweet summer child... Miben (nem) hazudtál? 

Valószínúleg igazából nem is érdemeltem, mert senki nem érdemli meg, az is  lehet, hogy ezt dobta a gép. Nem újdonság egyébként,csak most sokkal jobban meglepett,mert későn vettem észre, hova tartunk, ahogy  azt is, hogy egy olyan szerepet erőszakoltam magamra,ami nem is én voltam. Hisztis vagyok,persze,csak épp azt nem mertem kimondani legtöbbször,ami az igazi problémát okozta. Taps. Azt mondtam az ősszel,hogy belekényelmesedett  a kapcsolatba,nekem pedig unalmas az ugyanolyan forgatókönyvű szex és képes lennek megcsalni,szóval változtassunk ezen. Ez éles volt,de azt is elmondtam,hogy szeretem annyira,hogy ezzel ne bántsam,de tegyünk valamit. Ő tett és megcsalt,de az öt hónappal későbbi tettet erre vezette vissza. Még az is lehet,hogy neki volt igaza.

Áttérhetnék arra,hogy egy felugró üzenet és egy nyilvánvaló hazugság mennyire görcsössé és ijedtté tett és mennyire bántott,miközben egy házibulis meghívást toltunk előtérbe,de nem oszt nem szoroz mar . Bárcsak ennyi baj lett volna... sokat adnék érte,ha ekkorra már nem változott volna meg a hozzám állás,az üzenetek,a szex,a lelkesedés. Ne fájt volna minden "miért nem bízol bennem?" mondat, ami elfedte a nyilvánvaló hazugságokat. Ez már csak hab volt azon az elbaszott tortán. A bizalom, pláne a nehezen felépített, rohadt törékeny dolog.

Négy hónapig magamat hibáztattam, mert biztosan nem voltam elég jó,nem szerettem eléggé,nem vagyok elég szép,nem adtam eleget, túl sok mindenért szóltam. Igazából kurvára  elegem van az okok kereséséből, az önmarcangolásból, a vádaskodásból és abból is, hogy azon agyaljak, hogy miben hibáztunk, miért így alakult. Rohadtmód mindegy már.

Május 12 óta nem láttam, május 30 óta nem beszéltünk,nem tudok róla semmit és ez jól van így.  Beköltöztem, kipakoltam, megírtam, vége van.