Randik csattanóval...

... vagy inkább csattanással, de kezdjük az elején.

Randi I.:

Amikor a fiú kötetlen "chillrandit" ajánl az Erzsébet térre kiüléssel és simán beleegyezel, mert az, ha beülsz valakivel valahova, mindig feszélyez és így is azon kattogsz, fizesd-e a bor felét. Amikor elbeszélgettek, de akadnak kellemetlen csendek és nevetés is,  a végén elkísér a buszhoz, elköszön és úgy vagy vele, hogy eleve azt mondta, hogy nem akar semmi komolyat, nem is mozdult semmit, ez ennyi, de legnagyobb meglepetésedre mégis megbeszéltek egy újat, mert jól érezte magát. Te is. Legyen.

Randi II.:

Hova is mehetnétek egyébként második alkalommal, mint állatkertbe? Ne viccelj. Az lett volna a meglepő, ha nem ez a következő lépés. Késik, megvárod bent, hiszen van bérleted, van könyved, szívesen ücsörögsz a tónál. Megérkezik, megfogja a vállad, elindultok. Tekeregtek, beszélgettek és nevetgéltek órákat,a  végén megköszöni a délutánt és megkérdezi van-e még kedved valamihez. Jól érzed magad, miért ne lenne? Kisétáltok a Városligetbe  a tóhoz, majd a Hősök terére, majd eszik egy lángost az Arany János utcánál, végül az Akváriumban köttök ki. Tovább beszélgettek, aztán elkísér a buszhoz és búcsúzásnál megcsókol. Zavarba jössz, de nevetve váltok el. 

Kerek a nap, kerek az egész, de már itt megfordul a fejedben, hogy mi az istent akar.  Közben ott motoszkál a gondolat továbbra is, hogy "10 éves kapcsolatból jön, semmi komoly nem lehet." és ezt bár még nem tudod, soha nem engeded el igazán, így nem is oldódsz fel teljesen, miközben azért élvezed a régen hiányolt randi korszakot.

Randi III.:

Beteg és torkofájós, de nem mondja le a találkozót, összefuttok a Deákon, rögtön puszit ad és magához húz, míg te nem tudod hogy kezeld a helyzetet, mert "10 éves kapcsolatból jön, semmi komoly nem lehet", ugye? Ugye hát. Séta, beszélgetés, tengés lengés, indulás haza. lesétáltok a lakás megállójáig ahol te laksz, magához húz , megcsókol és csak annyit tudsz tweetelni, hogy "azok az első csókok és várséta randik". és azok. Továbbra is. Akkor is. A kisördöggel a vállamon, ami már nem akadályozott meg abban, hogy ne maradjak a földön. Sajnos.

Randi IV.: 

Egy nappal korábban kiderülő lecsúsztatható órákból eredeztethető kávézó látogatás, ahol egy ismerőse a tulaj. Ők beszélgetnek, te nézelődsz, de persze csak azután, hogy jól zavarba jöttél a bemutatkozásnál. Amikor nem beszélgetnek odahajol, elnézést  kér, pedig semmi olyan nem történt, amiért kéne, megcsókol, beszélgettek. Utána kisétáltok a Margitszigetre és beszélgettek, majd olyan mondatok is elhangzanak, amik változtatnak picit a visszafogottságodon, ha nem is sokat. Hevesebb csókok, bújás, kézfogás, móka, rommá fagyás. A találkozó végén feljön mosdóba,  átmegy a macskateszten és bár megcsókol, nem próbálkozik tovább. Nehezen engeded el és nehezen indul, de elmegy. Utána jön az üzenet, hogy nem szeretett volna visszaélni a bizalmaddal, ezért lépett le.

Itt jött el az a pont, amikor már furcsálltad, hogy ha nem komoly, miért nem lépett? Talán mégsem csak a szexre megy ki a játék és a "10 éves kapcsolat után..." ellenére próbál megismerni?  Elnyomod a kisördögöt, ami valahol a veszted okozza. A kisördög elnyomása és néhai felbukkanása együtt. A fene essen beléjük.

Randi V. 

A randi, ami annyira nem volt tervezett, hogy azt már elmondani is nehéz, egy egyszerű "melyik a kedvenc hidad?" kérdésből jött. A Szabadság híd felé vettétek az irányt.  Nézelődés, ölelések, csókok, furcsa beszélgetések. Furcsa hangulat. Az este, ami egyikőtöket sem hagyott hidegen és előrevetítette már a szombat történéseit.

Itt tört el valami. Itt is. Ha már nem volt törött az alapoknál. Pár mondattal visszaültette a kisördögöt a válladra és az ott is maradt, mégsem mentett  meg a zuhanástól.

Randi VI.

Találkoztok a villamosnál, megölel, elindultok hozza. Megérkeztek, felvezet, zavarban vagy. Ásványvizet hoz, bort bont, whiskeyt vesz elő, te leragadsz a könyvespolcnál. Tölt, koccintotok, belekortyolsz a poharadba, aztán magához húz és elszabadul minden, Folytatódik a tegnap este, de már kezdetben ás zárt ajtók mögött, minden tartózkodás nélkül. A szex jó, bár az igazság az, hogy néha úgy érzed, nem elég jó neki és feszülsz picit. Utána beszélgettek, zenét hallgattok, megmasszíroz, simogat, egymásba gabalyodtok, majd felöltözve lementek még, amíg elszív egy cigit, megnéztek 2 Westworld részt, lezuhanyzol és ledőltök aludni. Simogatja a hátad és nyugodt ez egész.

Másnap reggel bújik, ad puszit és simogat, majd elhangzik a "fun fact, de szeretem a reggeli szexet." "ez nem fun fact, ez valami általános férfiakra ráhúzható tény" párbeszéd,  ami nem lep meg, ahogy az sem, ami ezt követi.

Utána olvastok, te telefonálsz, ő reggelizik és kávét készít, te pedig szép lassan összeszeded magad és elköszönsz. Az ajtóban magadhoz húzod még, ő pedig puszit ad. Végül megcsókol, a fenekedbe markol, majd elenged.

Vége:

Vasárnap várod, hogy keressen és keres is, de immel-ámmal teszi csak, érezhető, hogy valami nem úgy történt, ahogy várta. Hétfőn, amikor Budapestre érsz érdeklődik merre vagy, miért nem szóltál, hogy a Corvinnál vagy, aztán mégis robban a bomba. Előszor messengere, majd a munka ünnepén személyesen, te pedig nem érted, hogy mi nem kerek és miért.

Azóta sem. Továbbra sem. Elszigetelődve.  Ezért lenne könnyebb, ha azt mondja, csak szex volt. Mert érthető és kerek lenne a lezárás. Így nem. Így nehéz visszagondolni. Piszkosul. Csak addig, míg belenyugszom, hogy az utána elhangzottak nagyobb része bullshit, vagy amíg megküzdök a gondolattal, hogy nem voltam elég (jó).

Bakancslista.

Amikor az első randi után azzal vicceltem, hogy a bakancslistáról kipipálhatom a baristával való randizást, őszintén szólva, kurvára nem kalkuláltam be, hogy komolyan veszem a teperést és életem egyik legnagyobb töréséig is eljutok egyetlen hét alatt.

"Jó helyen voltam a rossz időben." Ja.

Sajnos megtörtént. Hogyan? Miért? Ezek piszkosul jó kérdések. Meglepő módon még válaszolni is tudok rá. Persze csak halkan, itt és főleg magamnak.

Hogyan? Amikor az első beszélgetéseink egyikében azt mondta, hogy egy tíz éves kapcsolatból jön, semmi komolyat nem szeretne, akkor ezt így tudomásul is vettem. (Pontosan ebből fakadtak a negatív felhangok, amit ő indoknak hozott fel a "miértnem?"- re,  de ez már nem számított.) Később aztán belebonyolódtunk egy nagyon szuper randi folyamba, amiből teljesen mást lehetett leszűrni, így bár még mindig tartottam a távolságot, már csökkent az óvatosság. Nem meglepő, belebuktam. Az első szex utáni estén szépen borult minden.

Azt kívánom egyébként, bárcsak azt mondta volna, hogy "Igen, csak ennyit akartam, bocs." Nem értettem volna, akkor mire fel volt a sokrandis teperés, de könnyebb lenne.  Sajnos Ő mást mondott. Azt, hogy "meg szerettelek volna ismerni, ezért nem sürgettem. Azt vártam, hogy majd nagyobb érzelmi kötődés lesz, mert a szex vízválasztó, de ez elmaradt. Valószínűleg nem állok még készen." Ezen nehezebb átlendülnöm, mert gondolhatom azt, hogy nem voltam elég. Igen. Ez teszi szívfacsaróvá az egészet.

Nehéz megérteni, hogy miért kell a bullshit utólag is, ha csak ennyit akart. Nehéz megérteni, miért kérdezte, hogy mennyire utálom, kereshet-e, ha az aznap esti második és egyben utolsó hosszú üzenetre adott válasz helyett elmenekül. Sajnos ez a szokásos folyamat nálam. Átlépek egy határt, hogy kiderüljön, meddig mehetek és még utoljára elmondok mindent, mert mindenmindegy. Ez most nem mindegy, de hagyom menni.

Biztos csak abban vagyok, hogy én mosom kezeim és a világ minden ideje az övé, én nem fogom többé keresni. Borzasztó érdekes embernek tartom, de nem nálam van a  labda.

Miért? Mert nagyon hihető volt, bármennyire is a földön álltam, nagyon valódinak tűnt és nagyon régen volt klasszik randi időszakom mellékdráma nélkül. Azért. Nem mondom, hogy elvárásaim voltak, de valami biztos történt bennem, aminek nem kellett volna.

Merre tovább? Előre. Ha ezt dobja a gép, akkor nélküle. Utálokgyűlölök így elválni, de nem kergetek senkit feleslegesen. :)

Tegnap sikerült találkoznom azzal az emberrel, akivel 2,5 éve futottunk már egy ilyet. Hetem beszélgetése volt, arra is rámutatott, hogy nem mindenki alkalmas arra, hogy ez a "beszéljünkmég" működjön, így akármilyen érdekes embernek is tartom őt sallangok nélkül, itt ez nem (csak) rajtam múlik.

A lezárás még nem megy és egyértelműen fosul érzem magam, de majd meglesz. Remélem. Nem tudom. Talán.