"Attól nem fogom nem érezni az érzéseimet, hogy tudom, hogy nem kéne éreznem őket."
/Kemény Zsófi/
„Rudolf Lang történetében, a nevét kivéve, minden igaz. Élete is, pályafutása is. Az auschwitzi halálgyár létrejöttét történész módjára mutattam be: kőről kőre, dokumentumról dokumentumra állítottam össze a nürnbergi okmányok alapján.” - mondta róla a szerző.Ha mindezt figyelmen kívül hagyva próbálom felidézni, hogy milyen a stílus, milyen újra Merlétől olvasni, akkor azt mondom, hogy zseni ez az ember, amiért képes volt ezt így megfogni és a kulcsfigura szemén keresztül láttatni ezt ilyen higgadtsággal és ilyen hidegen. Mindemellett annyira közel hoz mindent Rudolf szemén keresztül, hogy már szinte érezhető "a szag", hallhatóak a hangok és könnyedén elképzelhető, hogy nézett ki a tábor. Ez a közelség egyszerre fojtogat és ösztönöz arra, hogy olvass tovább azt keresve hogyan történhetett ez meg, miért fogadott el Lang mindent szó nélkül és annak ellenére, amit közben éreztél, szinte érzed a csalódottságát, amikor Himmler öngyilkos lesz.
– Még most is meg van róla győződve, hogy ki kellett irtani a zsidókat? – Nem, most már nem. – Miért nem? – Mert Himmler öngyilkos lett. Megütődve bámult rám.– Ez azt bizonyítja – folytattam –, hogy nem volt jó parancsnok. És ha nem volt jó parancsnok, nyilván akkor sem mondott igazat, amikor kijelentette, hogy a zsidókat ki kell irtani. – Tehát – kérdezte az amerikai –, ha mindent újra kellene kezdeni, nem így cselekedne? – De igen – vágtam rá –, ha parancsot kapnék, ugyanígy cselekednék. Hosszasan rám nézett, rózsaszín arca kivörösödött. – A lelkiismerete ellen cselekedne! – kiáltotta felháborodottan. Vigyázzba vágtam magam, magam elé meredtem, és azt mondtam: – Bocsásson meg, de azt hiszem, két malomban őrölünk. Minek gyötörtem volna magam gondolkodással? Egyetlen kötelességem: engedelmeskedni a parancsnak.Megbántam, hogy olvastam? Nem. Megdöbbentett? Igen. Zsenialis? Egyértelműen. Ajánlom? Ha érdekel a második világháborúnak ez a szelete, akkor mindenképp.