... vagy inkább csattanással, de kezdjük az elején.
Randi I.:
Amikor a fiú kötetlen "chillrandit" ajánl az Erzsébet térre kiüléssel és simán beleegyezel, mert az, ha beülsz valakivel valahova, mindig feszélyez és így is azon kattogsz, fizesd-e a bor felét. Amikor elbeszélgettek, de akadnak kellemetlen csendek és nevetés is, a végén elkísér a buszhoz, elköszön és úgy vagy vele, hogy eleve azt mondta, hogy nem akar semmi komolyat, nem is mozdult semmit, ez ennyi, de legnagyobb meglepetésedre mégis megbeszéltek egy újat, mert jól érezte magát. Te is. Legyen.
Randi II.:
Hova is mehetnétek egyébként második alkalommal, mint állatkertbe? Ne viccelj. Az lett volna a meglepő, ha nem ez a következő lépés. Késik, megvárod bent, hiszen van bérleted, van könyved, szívesen ücsörögsz a tónál. Megérkezik, megfogja a vállad, elindultok. Tekeregtek, beszélgettek és nevetgéltek órákat,a végén megköszöni a délutánt és megkérdezi van-e még kedved valamihez. Jól érzed magad, miért ne lenne? Kisétáltok a Városligetbe a tóhoz, majd a Hősök terére, majd eszik egy lángost az Arany János utcánál, végül az Akváriumban köttök ki. Tovább beszélgettek, aztán elkísér a buszhoz és búcsúzásnál megcsókol. Zavarba jössz, de nevetve váltok el.
Kerek a nap, kerek az egész, de már itt megfordul a fejedben, hogy mi az istent akar. Közben ott motoszkál a gondolat továbbra is, hogy "10 éves kapcsolatból jön, semmi komoly nem lehet." és ezt bár még nem tudod, soha nem engeded el igazán, így nem is oldódsz fel teljesen, miközben azért élvezed a régen hiányolt randi korszakot.
Randi III.:
Beteg és torkofájós, de nem mondja le a találkozót, összefuttok a Deákon, rögtön puszit ad és magához húz, míg te nem tudod hogy kezeld a helyzetet, mert "10 éves kapcsolatból jön, semmi komoly nem lehet", ugye? Ugye hát. Séta, beszélgetés, tengés lengés, indulás haza. lesétáltok a lakás megállójáig ahol te laksz, magához húz , megcsókol és csak annyit tudsz tweetelni, hogy "azok az első csókok és várséta randik". és azok. Továbbra is. Akkor is. A kisördöggel a vállamon, ami már nem akadályozott meg abban, hogy ne maradjak a földön. Sajnos.
Randi IV.:
Egy nappal korábban kiderülő lecsúsztatható órákból eredeztethető kávézó látogatás, ahol egy ismerőse a tulaj. Ők beszélgetnek, te nézelődsz, de persze csak azután, hogy jól zavarba jöttél a bemutatkozásnál. Amikor nem beszélgetnek odahajol, elnézést kér, pedig semmi olyan nem történt, amiért kéne, megcsókol, beszélgettek. Utána kisétáltok a Margitszigetre és beszélgettek, majd olyan mondatok is elhangzanak, amik változtatnak picit a visszafogottságodon, ha nem is sokat. Hevesebb csókok, bújás, kézfogás, móka, rommá fagyás. A találkozó végén feljön mosdóba, átmegy a macskateszten és bár megcsókol, nem próbálkozik tovább. Nehezen engeded el és nehezen indul, de elmegy. Utána jön az üzenet, hogy nem szeretett volna visszaélni a bizalmaddal, ezért lépett le.
Itt jött el az a pont, amikor már furcsálltad, hogy ha nem komoly, miért nem lépett? Talán mégsem csak a szexre megy ki a játék és a "10 éves kapcsolat után..." ellenére próbál megismerni? Elnyomod a kisördögöt, ami valahol a veszted okozza. A kisördög elnyomása és néhai felbukkanása együtt. A fene essen beléjük.
Randi V.
A randi, ami annyira nem volt tervezett, hogy azt már elmondani is nehéz, egy egyszerű "melyik a kedvenc hidad?" kérdésből jött. A Szabadság híd felé vettétek az irányt. Nézelődés, ölelések, csókok, furcsa beszélgetések. Furcsa hangulat. Az este, ami egyikőtöket sem hagyott hidegen és előrevetítette már a szombat történéseit.
Itt tört el valami. Itt is. Ha már nem volt törött az alapoknál. Pár mondattal visszaültette a kisördögöt a válladra és az ott is maradt, mégsem mentett meg a zuhanástól.
Randi VI.
Találkoztok a villamosnál, megölel, elindultok hozza. Megérkeztek, felvezet, zavarban vagy. Ásványvizet hoz, bort bont, whiskeyt vesz elő, te leragadsz a könyvespolcnál. Tölt, koccintotok, belekortyolsz a poharadba, aztán magához húz és elszabadul minden, Folytatódik a tegnap este, de már kezdetben ás zárt ajtók mögött, minden tartózkodás nélkül. A szex jó, bár az igazság az, hogy néha úgy érzed, nem elég jó neki és feszülsz picit. Utána beszélgettek, zenét hallgattok, megmasszíroz, simogat, egymásba gabalyodtok, majd felöltözve lementek még, amíg elszív egy cigit, megnéztek 2 Westworld részt, lezuhanyzol és ledőltök aludni. Simogatja a hátad és nyugodt ez egész.
Másnap reggel bújik, ad puszit és simogat, majd elhangzik a "fun fact, de szeretem a reggeli szexet." "ez nem fun fact, ez valami általános férfiakra ráhúzható tény" párbeszéd, ami nem lep meg, ahogy az sem, ami ezt követi.
Utána olvastok, te telefonálsz, ő reggelizik és kávét készít, te pedig szép lassan összeszeded magad és elköszönsz. Az ajtóban magadhoz húzod még, ő pedig puszit ad. Végül megcsókol, a fenekedbe markol, majd elenged.
Vége:
Vasárnap várod, hogy keressen és keres is, de immel-ámmal teszi csak, érezhető, hogy valami nem úgy történt, ahogy várta. Hétfőn, amikor Budapestre érsz érdeklődik merre vagy, miért nem szóltál, hogy a Corvinnál vagy, aztán mégis robban a bomba. Előszor messengere, majd a munka ünnepén személyesen, te pedig nem érted, hogy mi nem kerek és miért.
Azóta sem. Továbbra sem. Elszigetelődve. Ezért lenne könnyebb, ha azt mondja, csak szex volt. Mert érthető és kerek lenne a lezárás. Így nem. Így nehéz visszagondolni. Piszkosul. Csak addig, míg belenyugszom, hogy az utána elhangzottak nagyobb része bullshit, vagy amíg megküzdök a gondolattal, hogy nem voltam elég (jó).
