"A fiatal és tehetséges nyomozó a város bűnbandájának felszámolására teszi fel életét, ám amikor sikerei nyomán magasabb pozícióba kerül, őt is megkísérti a hatalom csábítása. A hatalom megszerzése érdekében szörnyű gyilkosságok sora, és ezzel párhuzamosan egy szövevényes nyomozás veszi kezdetét.
A krimi és a thriller műfaji határán egyensúlyozó műben a hatalmi harc a végsőkig éleződik és feszül, és fokozatosan borít el mindent a végzetes paranoia.
A Macbeth című krimit Shakespeare tragédiája ihlette. Nesbo szemében a darab a hatalomért vívott harc thrillere, melynek színhelye komor, viharos, noir-szerű táj - ezt a sötét helyet bravúrosan jelenít meg regényében a szerző."
Az tökéletesen egyértelmű volt, hogy Nesbo új könyvét meg fogom venni és nagyon lelkes leszek, mert az enyém, de abban a beteges rajongásom ellenére közel sem voltam biztos, hogy szeretni is fogom. Miért? Mert idegenkedek mindentől, ami nem Harry Hole. Egyszerű, ugye?
Ami nem volt egyszerű, az a könyv és a vele való kapcsolatom. A világ, a karakterek, a dráma, ami ihlette, az őrület, ami az egészet belengi. Az egyik oldalon a földhöz szerettem volna csapni, a következő oldalnál viszont beszippantott. Azt hiszem ez főleg Macbeth karakterének köszönhető. Miatta szerettem az elején a könyvet nagyon, utáltam sokáig és találtam hozzá vissza a legvégén. Kerek volt, azt meg kell hagyni.
Ami nagyon tetszett, az Nesbo jól megszokott stílusa. Elfogult vagyok, de imádom. Ahogy ír, ahogy csavarja a történetet, ahogy még az utolsó fejezetben odacsap egy picit. Zseniális Sin City Nesbo szemüvegén át.
(Hiányzol, Harry Hole, térj még vissza kérlek.)
Ami nagyon tetszett, az Nesbo jól megszokott stílusa. Elfogult vagyok, de imádom. Ahogy ír, ahogy csavarja a történetet, ahogy még az utolsó fejezetben odacsap egy picit. Zseniális Sin City Nesbo szemüvegén át.
(Hiányzol, Harry Hole, térj még vissza kérlek.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése