AWS

Kapcsolat a hazugságok hálójában.

Megint roppant kreatív vagyok, meg kell hagyni. Haladjunk.  

Szerettem volna erről is hosszabbat írni, aztán rá kellett döbbenjek, hogy tulajdonképpen ennyit sem ért. Volt, tanultam belőle, ma máshogy döntenék, máshonnan közelíteném meg. Legalább felesleges időpocsékolás nem volt. 

Balra el, lapozzunk. 

Várólista csökkentés 2022

A 2021-es év várólista csökkenésén felbuzdulva most úgy döntöttem, hogy jövőre is meg fogok próbálkozni ezzel, szóval lássuk is az ide 12 könyvemet. Csere lehetőséget tavaly sem hagytam, most sem fogok. 

Mihail Bulgakov - A Mester és Margarita

Carlos Ruiz Zafón - Éjféli Palota

Stephen King - Álomdoktor

Daniel Keyes - Virágot Algernonnak

Orvos-Tóth Noémi  - Örökölt Sors 

Neil Gaiman - Anansi fiúk

Janet Evanovich - Hard Eight

Almási Kitti - Ki vagy te?

Jason Matthews - Vörös Veréb

 Robert Galbraith: Kakukkszó 

Dr. Craig Malkin - A nárcizmus pszichológiája

Yann Martell - Pi élete 

Mit mutatna Edevis tükre...

... ha én néznék bele? 

Mi is Edevis tükre? A Harry Potter-univerzum egyik mágikus tárgya, amiben mindenki azt látja, amire a szíve mélyén a legjobban vágyik.

Mi az, amire a legjobban vágyok? Most éppen arra, hogy megkapjam az oltást és végre egy szeletet visszakapjak a régi életemből. 

A tükör valószínűleg nem ezt mutatná mégsem, hanem egy családot, embereket akikben bízhatok, kiskutyát, saját családot, munkát, biztos pontokat. Azokat a biztos pontokat, amikor akkor is megtartanak, ha egyedül erre nem vagyok képes, azokat, amiktől teljes lenne minden és kerek. 

Igen, még remélem, hogy lehet ez ennél teljesebb. 

(A bejegyzés ötvenedik átírása után rájöttem, hogy nem is tudom igazán, mit mutatna, szóval majd jövőre visszatérek a témához.)

Závada Péter - Macskakör

Mit kaptál, csak a jellemem. 

Külcsín vagyok, semmi más. 

Azt remélted, kell legyen

a lét mögött identitás. 

 Nem számoltál a többivel, 

bár formában nincsen hiány.

Hogy vagyok, még nem tölti fel

kongó egzisztenciám. 

Szeretni puszta illemtan.

Ki üres, részed nem lehet.

Semmim sincs, de velem van

az, hogy elengedtelek.

A szorongásomról...

... meg arról, amit én annak nevezek.  

Van az a szorító érzés bennem, ami miatt minden szociáliskodás után visszajátszom a beszélgetéseket és kiemelem azt, ami negatív, hogy aztán 1,5 napig rágódjak rajta és agyaljak, hogy mi az, ami miatt a barátaim/ismerőseim gáznak tarthatnak és ami miatt úgysem hívnak majd többet.

Ez idegesítő nekem és idegesítő a többieknek, ami miatt még jobban erősödik a nyomás. 

Kiventillálom, beszélek róla és mindig azt hiszem erről is, hogy elmúlik, de persze nem, ez sem. Ez is rosszabb lesz, mert már attól is szorongok, hogy másokat terhelek. 

A szorongás szó elcsépelt ugyan, de attól még nem kevésbé komoly. 

Visszahúzódó vagyok-e? Igen. Nehezen engedek magamhoz közel embereket? Néha. Sok vagyok a barátaimnak? Úgy gondolom hogy sokszor, mert sokan léptek le, de ettől még nem szabadna lebecsülnöm azokat, akik az utóbbi két évben maradtak és nem kéne minden találkozásunk után hagynom, hogy elnyeljen a negatív. Sokat beszélek? Kurvára. Makacs vagyok? Persze.

Sokszor érzem butának/soknak/gáznak/elviselhetetlennek magam, miután beszéltem valakivel. Ez visszavezethető a romokban lévő önbizalmamra, ami a szorongásom alapja is. Sokat változtam ugyan, de ezek az érzések erősebbek, mint valaha. 

Annyian épültek le mellőlem az elmúlt évben, hogy sajnos még nem tudom, hogyan engedjem el a gondolatot, hogy folytatódik a sor. 

Nem tudom, semmit nem tudok. 

Első látásra - Christopher Marlow

Nem vagy ura, hogy gyűlölj vagy szeress,

mert vágyad vize hajt, s az végzetes.

Ha két futó feszeng verseny előtt,

te választasz már vesztest vagy nyerőt.

S ha két egyforma aranyrúd világít,

úgy érzed, az egyik szebben világlik.

Szemünkön át hatol belénk a villám:

a vágy, hiába töprengünk a titkán.

A habozás csak a szerelem árnya;

ki szeretett valaha, s nem első látásra?