Mit mutatna Edevis tükre...

... ha én néznék bele? 

Mi is Edevis tükre? A Harry Potter-univerzum egyik mágikus tárgya, amiben mindenki azt látja, amire a szíve mélyén a legjobban vágyik.

Mi az, amire a legjobban vágyok? Most éppen arra, hogy megkapjam az oltást és végre egy szeletet visszakapjak a régi életemből. 

A tükör valószínűleg nem ezt mutatná mégsem, hanem egy családot, embereket akikben bízhatok, kiskutyát, saját családot, munkát, biztos pontokat. Azokat a biztos pontokat, amikor akkor is megtartanak, ha egyedül erre nem vagyok képes, azokat, amiktől teljes lenne minden és kerek. 

Igen, még remélem, hogy lehet ez ennél teljesebb. 

(A bejegyzés ötvenedik átírása után rájöttem, hogy nem is tudom igazán, mit mutatna, szóval majd jövőre visszatérek a témához.)

Bizalom.

Időnként elgondolkozom rajta, mit is jelent bízni valakiben. Azt jelenti, hogy vakon elhiszünk mindent az első perctől vagy azt, hogy képesek vagyunk nyitni felé és elkezdeni felépíteni azt, hogy mindenben megbízzunk benne. Nem mindegy és nem mindenkinek jelenti ugyanazt. 

Nem biztos, hogy minden démonommal meg tudtam birkózni a múltamból, ha képtelen vagyok azonnal bízni. Sőt... biztosan nem. Nehéz kiérdemelni, hogy bízzak rendesen és nagyon könnyű eljátszani a már megszerzettet. Lehet, hogy nem vagyok könnyű eset, de nem hiszem, hogy lehetetlent várok azzal, ha őszinteséget és nyíltságot kérek. De... talán mégis. 

Vajon sokat kérek és bennem van a hiba, ha a nem haladás, be nem mutatás, otthonból kizárás, sajnos nem változtat. 

Valami eltört az elmúlt pár hónapban. Megroppant a másik "én is valami komolyra vágyok végre" mondatába vettett bizalom, ami miatt 1 év magány után beengedtem őt az életembe. Eltört, mert semmi nem változott azokban a dolgokban, amik nekem fontosak. Talán még vissza is léptünk és nem biztos, hogy hiszek még abban. hogy ez egyszer megváltozik. Ahhoz neki is lépnie kéne és az nem biztos, hogy jó reakció erre, hogy 'majd lépek, ha nem veszeksztünk", amikor a feszültséget éppen az generálja, hogy nem változik semmi. 

Bizonytalanná és bizalmatlanná váltam, miközben a másiknak csak a szex a fontos. Csak az vagy annak hiánya? Hol vagyok ebben én? Úgy tűnik, hogy ez mindegy is. 

Vajon van még visszaút, ha a karácsonyt sem velem tölti? Vajon van még visszaút, ha abból sem jut nekem semmi, mert ennyire sehol nem vagyok? Vajon nem tettem bele elég energiát?

Abban biztos vagyok, hogy szeretem, abban viszont nem, hogy ha nem viszonozza, ha nem változik, akkor merre tovább. 

Ha indulnék slamen...

... akkor ezt mondanám el. De nem indulok, szóval leírom.

Hogy mondjam el, hogy szeretlek bakker, ha ezt a sort Varró Dani már elhasználta?
Hogy mondjam el, hogy szeretlek bakker, ha nekem szegényes az eszköztáram?
Hogy mondjam el, hogy szeretlek, ha összeütköznek a szavak?
Hogy mondjam el, hogy szeretlek, ha rád nézek és nincsen szó?
Hogy mondjam el, hogy szeretlek, ha a van szó, de sebezhetővé tesz?
Meg... Miért mondanék bármit, ha írni könnyebb?
Miért mondanék bármit, ha nem érdekel?
Miért mondanék bármit, ha védtelenné tesz?
Miért fontos, hogy mondjam el, hogy szeretlek, ha már tudod?
Miért mondom el mégis? Mert védtelenebb már nem lehetek.

Ha indulnék slamen, ez túl rövid lenne. De nem indulok, szóval nem érdekes.

Szerelmes Budapest

Vajon a város képes lenne kifejezni azt, amit érzek? A kilátás a Szabadság hídról, a napfelkelte a Gellért-hegyen a Lánchíd oroszlánjai, vagy a Parlament látványai a Budai Várból, elmondhatja-e, hogy mennyire szeretlek?

Bakancslista.

Amikor az első randi után azzal vicceltem, hogy a bakancslistáról kipipálhatom a baristával való randizást, őszintén szólva, kurvára nem kalkuláltam be, hogy komolyan veszem a teperést és életem egyik legnagyobb töréséig is eljutok egyetlen hét alatt.

"Jó helyen voltam a rossz időben." Ja.

Sajnos megtörtént. Hogyan? Miért? Ezek piszkosul jó kérdések. Meglepő módon még válaszolni is tudok rá. Persze csak halkan, itt és főleg magamnak.

Hogyan? Amikor az első beszélgetéseink egyikében azt mondta, hogy egy tíz éves kapcsolatból jön, semmi komolyat nem szeretne, akkor ezt így tudomásul is vettem. (Pontosan ebből fakadtak a negatív felhangok, amit ő indoknak hozott fel a "miértnem?"- re,  de ez már nem számított.) Később aztán belebonyolódtunk egy nagyon szuper randi folyamba, amiből teljesen mást lehetett leszűrni, így bár még mindig tartottam a távolságot, már csökkent az óvatosság. Nem meglepő, belebuktam. Az első szex utáni estén szépen borult minden.

Azt kívánom egyébként, bárcsak azt mondta volna, hogy "Igen, csak ennyit akartam, bocs." Nem értettem volna, akkor mire fel volt a sokrandis teperés, de könnyebb lenne.  Sajnos Ő mást mondott. Azt, hogy "meg szerettelek volna ismerni, ezért nem sürgettem. Azt vártam, hogy majd nagyobb érzelmi kötődés lesz, mert a szex vízválasztó, de ez elmaradt. Valószínűleg nem állok még készen." Ezen nehezebb átlendülnöm, mert gondolhatom azt, hogy nem voltam elég. Igen. Ez teszi szívfacsaróvá az egészet.

Nehéz megérteni, hogy miért kell a bullshit utólag is, ha csak ennyit akart. Nehéz megérteni, miért kérdezte, hogy mennyire utálom, kereshet-e, ha az aznap esti második és egyben utolsó hosszú üzenetre adott válasz helyett elmenekül. Sajnos ez a szokásos folyamat nálam. Átlépek egy határt, hogy kiderüljön, meddig mehetek és még utoljára elmondok mindent, mert mindenmindegy. Ez most nem mindegy, de hagyom menni.

Biztos csak abban vagyok, hogy én mosom kezeim és a világ minden ideje az övé, én nem fogom többé keresni. Borzasztó érdekes embernek tartom, de nem nálam van a  labda.

Miért? Mert nagyon hihető volt, bármennyire is a földön álltam, nagyon valódinak tűnt és nagyon régen volt klasszik randi időszakom mellékdráma nélkül. Azért. Nem mondom, hogy elvárásaim voltak, de valami biztos történt bennem, aminek nem kellett volna.

Merre tovább? Előre. Ha ezt dobja a gép, akkor nélküle. Utálokgyűlölök így elválni, de nem kergetek senkit feleslegesen. :)

Tegnap sikerült találkoznom azzal az emberrel, akivel 2,5 éve futottunk már egy ilyet. Hetem beszélgetése volt, arra is rámutatott, hogy nem mindenki alkalmas arra, hogy ez a "beszéljünkmég" működjön, így akármilyen érdekes embernek is tartom őt sallangok nélkül, itt ez nem (csak) rajtam múlik.

A lezárás még nem megy és egyértelműen fosul érzem magam, de majd meglesz. Remélem. Nem tudom. Talán.