Újabb Fodor Ákos

Újabb haiku, ami lefesti  ama épp nem kifejezetten fényes hangulatom. nem élem ezt a hetet, nem élem ezt a hónapot és ezt az évet, ráadásul tökéletesen bennem a hiba, ezzel nehéz küzdeni.

HAIKU-RONDÓ 

az én poklomban

számolnak és mértékkel

szeretnek; órát

lesve időznek; folyton

véleményük van;

csak idő van, semmi tér.

Azt mondják: PERSZE.

Csak idő van, semmi tér;

mindenki siet,

nyilatkozik, birtokol,

temet, nemz és szül

–semmi nincs, csak történik

az én poklomban

Fodor Ákos

Most is találtam egy tökéletesen ideillőt a legkedvencebb magyar költőmtől. Fodor Ákos örök kedvencem, akit Vavyan Fable könyvei ismertettek meg velem. Mindig hálás leszek érte, ez a vers pedig mostanra tökéletes. Sokkal szebben mondja el, hogy "bocsássatok meg, ilyen vagyok", mint én valaha. 

Fodor Ákos: Ajánlás

Csendes vagyok, 

törvényszerű, ám kiszámíthatatlan,

mint némelyik jobb költemény. 

- Bocsásd meg, életemnek Bármely Olvasója,

ha nem tetszem, nem értesz, nem szeretsz.

Edina és az edzés

Borzalmas bejegyzés címeket adok, őszintén sajnálom.

Az edzéssel való kapcsolatom egyébként elég rapszodikus. Az egyik exem meg volt róla győződve, hogy az edzés nem a jó érzésről szól, a másik csak azért járt, hogy jobban nézzen ki, a harmadik állandóan készült edzeni, a negyedik imádta a mozgást. valahol mindannyian hatással voltak rám.

Mire az utóbbi fiút megismertem, már behúzott a TRX és futás kombó, így könnyű volt átvenni a lelkesedést, még ha nem is értette, ez engem miért lep meg ennyire.

Na, lássuk, miért? A következő két edzésbeli időszak meg fogja ezt magyarázni egy kicsit: 

Amikor évekig azt hallgatod, hogy edzeni KELL, de az nem a jó érzésről szól, hanem arról, hogy edzel és fasza vagy / lefogysz / bizonyítasz másoknak/ lekörözöl másokat, akkor nincs miért megszeretni, csak csinálni kell és kész. Látod a változást, de utálod még a gondolatot is, alig várod, hogy ne kelljen menni.

A fentiek, meg egy Spartan Race után egy sérülésre hivatkozva én évekre abbahagytam az edzést, aztán most januárban egy törés után újra nekiálltam, majd megint abbahagytam és egy nagyobb dráma közepén elkezdtem futni és TRXre járni és az utóbbival jött a "te, ez jó" és az "én ezt amúgy szeretem" áttörés, mert a TRX-t élveztem és végre magamért edzettem más emberekkel együtt és a futásban is próbáltam újra és újra legyűrni magam és amikor ez rendszeressé vált és  a kimaradt időszakokban - akár 1 hét alatt - elkezdett hiányozni, akkor megváltozott a hozzáállásom.

28 éves vagyok és végre szeretek edzeni, ráadásul nem azért, mert elvárják tőlem, hanem azért, mert élvezem. Látom a változást és szeretek elindulni. Végre.

Ha a futást vesszük, akkor km/idő téren már legyőztem magam, a távra még gyúrnom kell, ha a TRX-t, akkor nyertem azzal, hogy lementem végre terembe és csoportban edzek. 

Follow my blog with Bloglovin

Neil Gaiman - Amerikai istenek

"Szörnyű ​vihar közeledik… 

 Árnyék három évet töltött börtönben, közben mindvégig csak azt a pillanatot várta, amikor végre hazatérhet szeretett feleségéhez, hogy együtt új életet kezdjenek. De mielőtt találkozhatnának, szabadulása előtt néhány nappal a felesége autóbaleset áldozata lesz. Árnyék élete romokban hever, és ekkor a sors egy különös idegennel hozza össze, aki Szerda néven mutatkozik be, és furcsa módon sokkal többet tud róla, mint ő saját magáról. Szerda munkát ajánl neki, és miközben az események egyre váratlanabb fordulatokat vesznek, Árnyék kénytelen lesz megtanulni, hogy a múlt sohasem hal meg igazából. Mindenkinek, még az ő szeretett Laurájának is voltak titkai, és az álmok, mesék, legendák sokkal valóságosabbak, mint azt korábban gondolta volna. Árnyék számára egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a mindennapi élet nyugodt felszíne alatt különös vihar tombol. Egy háború, amelynek tétje nem más, mint Amerika lelke. Egy háború, amelynek Árnyék hirtelen a kellős közepén találja magát."

Szerintem Gaiman őrült és zseniális. Őrült, mert ilyen ötletei tökéletesen normális embernek nincsenek és zseniális, mert hatalmas tudása van és olyan történeteket ír, amik magukban szippantanak. A stílusa egyedi és szerintem pont az a fajta, amit vagy imádni vagy utálni lehet. 

Az Amerikai istenek című könyv fordulatos, kusza, elmebeteg és engem teljesen magával sodort. Néha szerettem volna földhöz vágni, néha pedig rajongtam érte.

Sokaktól hallottam, hogy el kell olvasnom, mert a kedvenc Gaiman könyvem lesz majd. Innen üzenném, hogy ez nem így van. Nem volt képes rá, hogy  a Soseholt kitúrja. Ez a világ sokkal sokkal távolabb állt tőlem, de az egészen biztos, hogy érdemes volt elolvasni a könyvet. 

Kapcsolat a komfortzónán kívül.

... és szakítás. 

Május végén éppen csak magamhoz tértem valamiből, amit nem hittem, hogy fel fogok dolgozni, de sikerült. Ekkor érkezett egy fiú az életembe, aki a már az első találkozásunkkor a komfortzónámon kívülre lökött és száműzött. Nem éreztem ott rosszul magam, mert volt biztonsági háló, ráadásul nem volt kellemetlen, ami történt.

Voltak zseniális pillanataink, egy nagyon értékes embert ismertem meg, olyan irányba haladtunk, amit elképzelhetetlennek tartottam, olyan ütemben, amitől elszoktam. Szépen lassan elengedtem magam és beleszerettem.

Az sajnos igaz, hogy egyik csoda sem tart örökké. Ez sem tartott. Jöttek a kis repedések, egy kiabálás, egy magamba fordulás, egy sértődés emiatt részéről, majd a különbségeink negatívba fordítása és fordulása. Az, amit eleinte nem láttunk gátnak, hirtelen azzá vált és kapkodtam a fejem, miért. 

Voltak dolgok, amik miatt ez nem működhetett, de őszintén reméltem, hogy nem tűnik el az életemből a szakítás után,  mert nem ilyen embernek ismertem meg és ezt igazán nagy veszteségként élném meg. Borzasztóan elszomorít, hogy jelenleg nem úgy tűnik, hogy erre haladunk.

2018.09.26. - Eltűnt az életemből úgy és olyan formában, olyan mondatok után, amikre még én sem számítottam. Fájdalmas, de elmúlik.