Törésekről.

Vannak azok a pontok az életben, amikor újra és újra félresikerülnek a tervek, amikor nem úgy alakulnak a beszélgetések, ahogy tervezed, de újra megpróbálod, aztán még egyszer, aztán úgy érzed, innen már nincs tovább. Vagy mégis? Nem tudom.

Az elmúlt egy évben életem több területén éreztem azt, hogy nem vagyok képes újra megpróbálni a dolgokat, aztán mégis mentem tovább.

Van az, amikor újra és újra megkísérled, hogy a kapcsolatodban ugyanabban a témában végre más megoldást, vagy egyáltalán valamilyen megoldást legyetek képesek találni, de még 11 hónap után sem sikerül. Van erre egy határ,  ameddig ezt meg kell találni? 11 hónap? 12 hónap? Ha eléritek, végleg eltörik vagy megálltok még, mielőtt a kukába dobjátok?

Sokszor felmerült az utóbbi időben a fejemben az is, hogy bár a pozíció váltásom nagyon jókor jött, mi van akkor, ha nem találom meg a helyem? Mi történik akkor, ha úgy tűnik minden passzol, aztán szétesik minden, mert hirtelen már nem jössz ki a többiekkel vagy egyszerűen csak nem mindenkivel? Szereted a helyed, szereted a munkát, de nem passzol minden? Hányszor illik próbálkozni? Ötször, tízszer? Itt hol kellene határt húzni és miért?

Van olyan, hogy életed harmadik fontos pontja is megreccsen, mert a családodnak sem tudsz mindent elnézni. Őket nem választhatod, adja az élet. Néha felmerül benned, hogy a sorsnak milyen elcseszett humora van. Bedob egy családba, azonos a DNS, de teljesen ellentétes a szemlélet. Ők csalódnak, mert rosszul neveltek, te csalódsz, mert nem tudsz megfelelni.

Ha minden eltörik, meg tudod próbálni újra vagy elfutsz és újba kezdesz máshol?

Átlagos.