Átlagos.

Ha indulnék slamen...

... akkor ezt mondanám el. De nem indulok, szóval leírom.

Hogy mondjam el, hogy szeretlek bakker, ha ezt a sort Varró Dani már elhasználta?
Hogy mondjam el, hogy szeretlek bakker, ha nekem szegényes az eszköztáram?
Hogy mondjam el, hogy szeretlek, ha összeütköznek a szavak?
Hogy mondjam el, hogy szeretlek, ha rád nézek és nincsen szó?
Hogy mondjam el, hogy szeretlek, ha a van szó, de sebezhetővé tesz?
Meg... Miért mondanék bármit, ha írni könnyebb?
Miért mondanék bármit, ha nem érdekel?
Miért mondanék bármit, ha védtelenné tesz?
Miért fontos, hogy mondjam el, hogy szeretlek, ha már tudod?
Miért mondom el mégis? Mert védtelenebb már nem lehetek.

Ha indulnék slamen, ez túl rövid lenne. De nem indulok, szóval nem érdekes.

Szerelmes Budapest

Vajon a város képes lenne kifejezni azt, amit érzek? A kilátás a Szabadság hídról, a napfelkelte a Gellért-hegyen a Lánchíd oroszlánjai, vagy a Parlament látványai a Budai Várból, elmondhatja-e, hogy mennyire szeretlek?

Várólista csökkentés 2019

Az igazat megvallva évek óta nem próbáltam meg a várólista csökkentést, mert 2016-ban és 2015-ben is csúfosan elbuktam. Nem vagyok benne gészen biztos, de eddig talán egyszer sikerült teljesítenem, akkor is csak nyafogva. Úgy emlékszem, hogy ez az első évben volt, amikor megpróbáltam, tehát 2014-ben. 

Mindig ugyanaz volt a probléma egyébként. Az, hogy minden mást szerettem volna olvasni, csak a lista elemeit nem. Olyasmi lehet ez, mint amikor valamire azt mondják, hogy kötelező olvasmány és már csak azért sem azzal szeretnék foglalkozni. 

Idén egész sokat olvastam és nagyjából azokat, amiket év elején elterveztem, szóval 2019-ben nekifutok újra, hátha idén sikeres lesz a vállalkozás. Alap listácal készültem csak, később kiderül, hogy ez mennyire volt szerencsés döntés részemről. Íme: 

• Christopher McDougall: Futni születtünk
• Rick Riordan: Hádész Háza
• Jo Nesbo: Fehér Éjszaka
• Kurt Vonnegut: Macskabölcső
• Neil Gaiman: Anansi Boys
• Neil Gaiman · Michael Reaves · Mallory Reaves: Ezüst ​Álom
• Gerald Durrell: Madarak, vadak, rokonok
• M. J. Arlidge: Hazudsz, hazudsz 
• Agatha Christie:  Öt Kismalac
• Karin Slaughter: Genesis
• Liane Moriarty: Big Little Lies 
• Max Gladstone: Nagyrészt halott

Hivatalosan nem indulok, mert elsőre (és másodszor) nem volt helyes a listám, mert benéztem két címet és a jelzést későn láttam meg, de azért vezetni fogom, hogy most sikerül-e vagy sem.

Edina és a CC

Úgy fest, hogy lassan elhagyom a call centert egy időre, így azt hiszem időszerű, hogy írjak az ezzel kapcsolatos érzéseimről pár sort. Ha sztorikat mesélnék, akkor napokig tudnám írni. Ez rövidebb lesz. 

Egy biztosítónál CCzek és nem szeretem. Aki azt mondja erre a kombinációra, hogy szereti, az valószínűleg hazudik, vagy csak simán annál is jobban bírja, mint én majdnem 2 év után (októberben lenne 2 éve).

Miért vagyok akkor itt? Mert szeretem a munkatársaimat és szeretem a a céget és amikor épp nem vagyok mocskosul fáradt és úgy alapból elkeseredett, akkor felállok a munkaidő végén és szépen el tudom már engedni a stresszt.

Miért szeretnék elmenni? Mert fárasztó és stresszes. Most valószínűleg azt gondoljátok, hogy egész nap ülni és beszélni nem lehet fárasztó, de iszonyat megterhelő odafigyelni arra, hogy helyes tájékoztatást adj, lassan és érthetően beszélj, mindamellett pedig ne veszítsd el a türelmed, vagy legalább ne hallják.

Most van lehetőségem a váltásra, 1,5 hete a kockázatelbírálásunkat boldogítom.  Remélem, hogy sikeres kör lesz és maradhatok is. 

Újabb Fodor Ákos

Újabb haiku, ami lefesti  ama épp nem kifejezetten fényes hangulatom. nem élem ezt a hetet, nem élem ezt a hónapot és ezt az évet, ráadásul tökéletesen bennem a hiba, ezzel nehéz küzdeni.

HAIKU-RONDÓ 

az én poklomban

számolnak és mértékkel

szeretnek; órát

lesve időznek; folyton

véleményük van;

csak idő van, semmi tér.

Azt mondják: PERSZE.

Csak idő van, semmi tér;

mindenki siet,

nyilatkozik, birtokol,

temet, nemz és szül

–semmi nincs, csak történik

az én poklomban

Fodor Ákos

Most is találtam egy tökéletesen ideillőt a legkedvencebb magyar költőmtől. Fodor Ákos örök kedvencem, akit Vavyan Fable könyvei ismertettek meg velem. Mindig hálás leszek érte, ez a vers pedig mostanra tökéletes. Sokkal szebben mondja el, hogy "bocsássatok meg, ilyen vagyok", mint én valaha. 

Fodor Ákos: Ajánlás

Csendes vagyok, 

törvényszerű, ám kiszámíthatatlan,

mint némelyik jobb költemény. 

- Bocsásd meg, életemnek Bármely Olvasója,

ha nem tetszem, nem értesz, nem szeretsz.