2020. december 21., hétfő

Bizalom.

Időnként elgondolkozom rajta, mit is jelent bízni valakiben. Azt jelenti, hogy vakon elhiszünk mindent az első perctől vagy azt, hogy képesek vagyunk nyitni felé és elkezdeni felépíteni azt, hogy mindenben megbízzunk benne. Nem mindegy és nem mindenkinek jelenti ugyanazt. 

Nem biztos, hogy minden démonommal meg tudtam birkózni a múltamból, ha képtelen vagyok azonnal bízni. Sőt... biztosan nem. Nehéz kiérdemelni, hogy bízzak rendesen és nagyon könnyű eljátszani a már megszerzettet. Lehet, hogy nem vagyok könnyű eset, de nem hiszem, hogy lehetetlent várok azzal, ha őszinteséget és nyíltságot kérek. De... talán mégis. 

Vajon sokat kérek és bennem van a hiba, ha a nem haladás, be nem mutatás, otthonból kizárás, sajnos nem változtat. 

Valami eltört az elmúlt pár hónapban. Megroppant a másik "én is valami komolyra vágyok végre" mondatába vettett bizalom, ami miatt 1 év magány után beengedtem őt az életembe. Eltört, mert semmi nem változott azokban a dolgokban, amik nekem fontosak. Talán még vissza is léptünk és nem biztos, hogy hiszek még abban. hogy ez egyszer megváltozik. Ahhoz neki is lépnie kéne és az nem biztos, hogy jó reakció erre, hogy 'majd lépek, ha nem veszeksztünk", amikor a feszültséget éppen az generálja, hogy nem változik semmi. 

Bizonytalanná és bizalmatlanná váltam, miközben a másiknak csak a szex a fontos. Csak az vagy annak hiánya? Hol vagyok ebben én? Úgy tűnik, hogy ez mindegy is. 

Vajon van még visszaút, ha a karácsonyt sem velem tölti? Vajon van még visszaút, ha abból sem jut nekem semmi, mert ennyire sehol nem vagyok? Vajon nem tettem bele elég energiát?

Abban biztos vagyok, hogy szeretem, abban viszont nem, hogy ha nem viszonozza, ha nem változik, akkor merre tovább. 



2019. november 6., szerda

Ha indulnék slamen...

... akkor ezt mondanám el. De nem indulok, szóval leírom.

Hogy mondjam el, hogy szeretlek bakker, ha ezt a sort Varró Dani már elhasználta?
Hogy mondjam el, hogy szeretlek bakker, ha nekem szegényes az eszköztáram?
Hogy mondjam el, hogy szeretlek, ha összeütköznek a szavak?
Hogy mondjam el, hogy szeretlek, ha rád nézek és nincsen szó?
Hogy mondjam el, hogy szeretlek, ha a van szó, de sebezhetővé tesz?
Meg... Miért mondanék bármit, ha írni könnyebb?
Miért mondanék bármit, ha nem érdekel?
Miért mondanék bármit, ha védtelenné tesz?
Miért fontos, hogy mondjam el, hogy szeretlek, ha már tudod?
Miért mondom el mégis? Mert védtelenebb már nem lehetek.

Ha indulnék slamen, ez túl rövid lenne. De nem indulok, szóval nem érdekes.

2019. szeptember 2., hétfő

Szerelmes Budapest

Vajon a város képes lenne kifejezni azt, amit érzek? A kilátás a Szabadság hídról, a napfelkelte a Gellért-hegyen a Lánchíd oroszlánjai, vagy a Parlament látványai a Budai Várból, elmondhatja-e, hogy mennyire szeretlek?

2018. december 19., szerda

Várólista csökkentés 2019

Az igazat megvallva évek óta nem próbáltam meg a várólista csökkentést, mert 2016-ban és 2015-ben is csúfosan elbuktam. Nem vagyok benne gészen biztos, de eddig talán egyszer sikerült teljesítenem, akkor is csak nyafogva. Úgy emlékszem, hogy ez az első évben volt, amikor megpróbáltam, tehát 2014-ben. 

Mindig ugyanaz volt a probléma egyébként. Az, hogy minden mást szerettem volna olvasni, csak a lista elemeit nem. Olyasmi lehet ez, mint amikor valamire azt mondják, hogy kötelező olvasmány és már csak azért sem azzal szeretnék foglalkozni. 

Idén egész sokat olvastam és nagyjából azokat, amiket év elején elterveztem, szóval 2019-ben nekifutok újra, hátha idén sikeres lesz a vállalkozás. Alap listácal készültem csak, később kiderül, hogy ez mennyire volt szerencsés döntés részemről. Íme: 

  • Christopher McDougall: Futni születtünk
  • Rick Riordan: Hádész Háza
  • Jo Nesbo: Fehér Éjszaka
  • Kurt Vonnegut: Macskabölcső
  • Neil Gaiman: Anansi Boys
  • Neil Gaiman · Michael Reaves · Mallory Reaves: Ezüst ​Álom
  • Gerald Durrell: Madarak, vadak, rokonok
  • M. J. Arlidge: Hazudsz, hazudsz 
  • Agatha Christie:  Öt Kismalac
  • Karin Slaughter: Genesis
  • Liane Moriarty: Big Little Lies 
  • Max Gladstone: Nagyrészt halott
Hivatalosan nem indulok, mert elsőre (és másodszor) nem volt helyes a listám, mert benéztem két címet és a jelzést későn láttam meg, de azért vezetni fogom, hogy most sikerül-e vagy sem.

2018. szeptember 26., szerda

Edina és a CC

Úgy fest, hogy lassan elhagyom a call centert egy időre, így azt hiszem időszerű, hogy írjak az ezzel kapcsolatos érzéseimről pár sort. Ha sztorikat mesélnék, akkor napokig tudnám írni. Ez rövidebb lesz. 

Egy biztosítónál CCzek és nem szeretem. Aki azt mondja erre a kombinációra, hogy szereti, az valószínűleg hazudik, vagy csak simán annál is jobban bírja, mint én majdnem 2 év után (októberben lenne 2 éve).

Miért vagyok akkor itt? Mert szeretem a munkatársaimat és szeretem a a céget és amikor épp nem vagyok mocskosul fáradt és úgy alapból elkeseredett, akkor felállok a munkaidő végén és szépen el tudom már engedni a stresszt.

Miért szeretnék elmenni? Mert fárasztó és stresszes. Most valószínűleg azt gondoljátok, hogy egész nap ülni és beszélni nem lehet fárasztó, de iszonyat megterhelő odafigyelni arra, hogy helyes tájékoztatást adj, lassan és érthetően beszélj, mindamellett pedig ne veszítsd el a türelmed, vagy legalább ne hallják.

Most van lehetőségem a váltásra, 1,5 hete a kockázatelbírálásunkat boldogítom.  Remélem, hogy sikeres kör lesz és maradhatok is. 

AWS