Amikor az első randi után azzal vicceltem, hogy a bakancslistáról kipipálhatom a baristával való randizást, őszintén szólva, kurvára nem kalkuláltam be, hogy komolyan veszem a teperést és életem egyik legnagyobb töréséig is eljutok egyetlen hét alatt.
"Jó helyen voltam a rossz időben." Ja.
Sajnos megtörtént. Hogyan? Miért? Ezek piszkosul jó kérdések. Meglepő módon még válaszolni is tudok rá. Persze csak halkan, itt és főleg magamnak.
Hogyan? Amikor az első beszélgetéseink egyikében azt mondta, hogy egy tíz éves kapcsolatból jön, semmi komolyat nem szeretne, akkor ezt így tudomásul is vettem. (Pontosan ebből fakadtak a negatív felhangok, amit ő indoknak hozott fel a "miértnem?"- re, de ez már nem számított.) Később aztán belebonyolódtunk egy nagyon szuper randi folyamba, amiből teljesen mást lehetett leszűrni, így bár még mindig tartottam a távolságot, már csökkent az óvatosság. Nem meglepő, belebuktam. Az első szex utáni estén szépen borult minden.
Azt kívánom egyébként, bárcsak azt mondta volna, hogy "Igen, csak ennyit akartam, bocs." Nem értettem volna, akkor mire fel volt a sokrandis teperés, de könnyebb lenne. Sajnos Ő mást mondott. Azt, hogy "meg szerettelek volna ismerni, ezért nem sürgettem. Azt vártam, hogy majd nagyobb érzelmi kötődés lesz, mert a szex vízválasztó, de ez elmaradt. Valószínűleg nem állok még készen." Ezen nehezebb átlendülnöm, mert gondolhatom azt, hogy nem voltam elég. Igen. Ez teszi szívfacsaróvá az egészet.
Nehéz megérteni, hogy miért kell a bullshit utólag is, ha csak ennyit akart. Nehéz megérteni, miért kérdezte, hogy mennyire utálom, kereshet-e, ha az aznap esti második és egyben utolsó hosszú üzenetre adott válasz helyett elmenekül. Sajnos ez a szokásos folyamat nálam. Átlépek egy határt, hogy kiderüljön, meddig mehetek és még utoljára elmondok mindent, mert mindenmindegy. Ez most nem mindegy, de hagyom menni.
Biztos csak abban vagyok, hogy én mosom kezeim és a világ minden ideje az övé, én nem fogom többé keresni. Borzasztó érdekes embernek tartom, de nem nálam van a labda.
Miért? Mert nagyon hihető volt, bármennyire is a földön álltam, nagyon valódinak tűnt és nagyon régen volt klasszik randi időszakom mellékdráma nélkül. Azért. Nem mondom, hogy elvárásaim voltak, de valami biztos történt bennem, aminek nem kellett volna.
Merre tovább? Előre. Ha ezt dobja a gép, akkor nélküle. Utálokgyűlölök így elválni, de nem kergetek senkit feleslegesen. :)
Tegnap sikerült találkoznom azzal az emberrel, akivel 2,5 éve futottunk már egy ilyet. Hetem beszélgetése volt, arra is rámutatott, hogy nem mindenki alkalmas arra, hogy ez a "beszéljünkmég" működjön, így akármilyen érdekes embernek is tartom őt sallangok nélkül, itt ez nem (csak) rajtam múlik.
A lezárás még nem megy és egyértelműen fosul érzem magam, de majd meglesz. Remélem. Nem tudom. Talán.
