Ady Endre: A fehér csönd

Ady verseivel elég fura a kapcsolatom, mert a költővel nem szimpatizálok, mégis van pár kedvencem tőle, amik időről-időre előkerülnek. 

A fehér csönd

Karollak, vonlak s mégsem érlek el,

Itt a fehér csönd, a fehér lepel.

Nem volt ilyen nagy csönd még soha tán,

Sikolts belé, mert mindjárt elveszünk,

Állunk és várunk, csüggedt a kezünk 

A csókok és könnyek alkonyatán.

Sikoltva, marva bukjék rám fejed

S én tépem durván bársony-testedet.

Nagyon is síma, illatos hajad,

Zilálva, tépve verje arcomat.

Fehér nyakad most nagyon is fehér,

Vas-ujjaim közt fesse kékre vér.

Ragadjon gyilkot fehér, kis kezed:

Megállt az élet, nincsen több sora,

Nincs kínja, csókja, könnye, mámora,

Jaj, mindjárt minden, minden elveszett.

Fehér ördög-lepel hullott miránk,

Fehér és csöndes lesz már a világ,

Átkozlak, téplek, marlak szilajon,

Átkozz, tépj, marj és sikolts, akarom.

Megöl a csend, ez a fehér lepel:

Űzz el magadtól, vagy én űzlek el.

Rainer Maria Rilke - A párduc

Nagyon ritkán olvasok verseket, amit egy picit talán hiányosságnak érzek, de időnként azért előfordul, hogy régi nagy kedvenceket túrok elő és találok olyat, ami újra megfog. 

Az legnagyobb kedvencem ez a vers 16 éves korom óta, de csakis Szabó Lőrinc fordításában. Gyönyörű.  A kedvencemet ki is emeltem belőle. 

 A PÁRDUC 

 Szeme a rácsok futásába veszve

úgy kimerűlt,  hogy már semmit se lát. 

Ugy érzi, mintha rács ezernyi lenne

s ezer rács mögött nem lenne világ. 

 Puha lépte acéllá tömörűl

s a legparányibb körbe fogva jár:

az erő tánca ez egy pont körűl,

melyben egy ájúlt, nagy akarat áll. 

Csak néha fut fel a pupilla néma 

függönye. Ekkor egy kép beszökik,

átvillan a feszült tagokon és a

szívbe ér - és ott megszünik. 

Szonett.

A napokban szóba kerültek  a versek egy DTK - Elviszlek magammal kapcsán és eszembe jutott, hogy 16 vagy 17 évesen írtam egy szonettet az emelt irodalom órámra. Akkoriban írtam novellákat, verseket és állandóan firkáltam.  Emlékeztem, hogy ezt kiemelte a tanárnő és nagyon tetszett neki, de arra igazából nem, hogy ennyire brutálisan komor. 

Angyali Bánat 

 Sötét angyalok fenn az égben 

Kik könnyes szemmel néztek le ránk 

Hisz ti is sírtok ha valami bánt 

 Ti mit tennétek ha átélnétek 

Mi egyszer már fájt 

Ha eltűnik egy ábránd 

S nem marad más csak fájó emlékek 

Ez a seb talán egyszer beforr

S míg nem tépi fel senki

Körötte csend honol

Talán csak az angyalok nyújthatnak gyógyírt neki 

Ha a világ szürke és komor 

Kell valami ami szebbé teszi.

Grecsó Krisztián - Megyek utánad

"Elfeledett, rejtőzködő utak hálózzák be a fülledt alföldi falu földjeit, ahol Daru, a kamaszodó fiú küzd bandavezéri pozíciójáért, az önbecsülésért és szerelemért: egyszóval az életéért. Ha ő nem menne végig ezeken az ösvényeken, elkopnának, beleolvadnának a határba, megszűnne valami hallatlanul fontos, és az emlékezet jóvátehetetlenül megsérülne. Daru élete, sorsa is ilyen: makacsul járja az érzelmek elágazó csapásait, múltban és jövőben, közben mindegyik kapcsolatában elveszít magából valamit, mindegyikbe belehal egy kicsit. Így válik felnőtté. A sebek, varratok és hegek sokasodnak, szíve talán kérgesebb lesz, de a legutolsó, okos és érett viszonyban is ugyanaz a szenvedély izzik, mint a legelsőben. Hogyan is lehetne jobban elmesélni egy ember életét, ha nem a szerelmei történetén keresztül? Erre, és saját boldog-boldogtalan pillanatainkra, éveinkre gondolunk, miközben Daru sorsával ismerkedünk. Jön utánunk, nem ereszt."

Néha egészen úgy tűnik, hogy én ragaszkodom ezekhez a "megrág és kiköp" könyvekhez. Ez is ilyen volt, de még csak nem is azért, mert végig és alapjaiban szomorú, hanem azért, mert az összes elcseszett, újra és újra megismételt botlásunk és botlásom benne van. Ha nem is mindenkié, az enyémekből néhány biztosan.

Nem kell sajnálni, hogy nincsenek. Meg kell a veszteségüktől szabadulni. Különben nem tud örülni neki, hogy voltak. Csak fájdalmat okoznak, hogy nem tudja őket elengedni.

Sírósan, sírva nevetősen, édesen és keserédesen béna és önfejű néha Daru és mégis van benne valami ismerős, amit egyébként nem szívesen vallok be. Szerelmek, szakítások, törések, tragédiák, értelmetlen ragaszkodás. Van itt minden, csak ki kell várni.

Engem valószínűleg azért,  mert ennyire közel volt, eltört picit minden részlet, de az utolsó oldal a helyére billentette a képet. 

CC aranyköpések

I. 

- XYZ123 a rendszám?
- Igen!
- Akkor sajnos nem stimmel, legyen kedves ellenőrizni.
- XIZ123, elsőre is azt mondtam

 (Rendben, haver, köszi.)

 II. 

 tönkrement az egész idegem meg rendszerem

III. 

- Olyan csekket kaptam, hogy mindjárt felgyújtom az autót és felkötöm magam.
- Először legyen kedves megadni a rendszámot és nézzük meg a szerződést.

IV. 

- Segíthetek még valamiben Önnek?
- Egy kávé jól esne.
- Az nekem is.

(Nem, ezt nem szabadott volna rávágni, de akkor még egészen új voltam.) 

V. 

- Ön a képviseletre jogosult a cégnél?
- Igen, én vagyok a fönök. Bocsánat... Ügyvezető. (nevet)

(Imádtam. <3)

VI.

- Ön rögzített vonalban szeretne visszaélni más adataival
- Igen. szeretnék. Ez miért probléma?

(Szerinted?)

VII. 

- Már többször is megpróbáltak nekem kötvényt küldeni, de a postásunk valószínűleg tudathasadásos és néha nem tudja, hogy itt lakom, kiküldenék újra?

(Élmény lehet.)

VIII.

- Helyes ez a cím?
-A cím helyes, de én már nem lakom ott.

(Akkor jó lett volna, ha szólsz, de örülök, hogy a cím helyes.) 

VIII.

- Az Ön nevén van a biztosítás?
- Igen, cég nevén van.

(Ne tegyétek ezt velem...)