Van értelme a közös jövőt szóba hozni, ha neked fontosabb a múltad, mint én valaha leszek? Van értelme, ha az, hogy szeretsz kevés a démonaiddal szemben? Van értelme, ha nekem ez a fél megoldás és az ígéretek, már nem elegendőek? Van értelme, ha már nem tudok higgadt maradni és szépen elmondani azt, ami bánt?
Van értelme, ha azt mondod, " nem vagy kevés, de..." és azt, hogy "ő bezzeg nem basztatott állandóan" vagy ha azzal zsarolsz, hogy "kedvességgel menne...", miközben kiteszem érted a lelkem?
Sajnálom, hogy nem felelek meg annak a képnek, akit látni akartál. Sajnálom, hogy az elején is szóltam, de azt hitted ez majd változni fog és elfelejtem, hogy nem változtatsz azon a pár dolgon, amit kérek azóta és elég lesz, ha másban fejlődsz. Sajnálom, hogy azt hiszed semmit nem értékelek és mindenért szólok, mert egyik sem igaz. Sajnálom, hogy nem vagyok elég és nem tudok többet adni. Sajnálom, hogy ennyire még soha senkinek nem nyíltam meg és ezt érdemlem. Sajnálom, hogy a szeretet kevés és nem tudunk eléggé nagyot lépni egymás felé. Sajnálom, hogy más a szeretet nyelvünk és nehéz értékelni a másikét, mert nem azt kapjuk, amit várunk.
Sajnálom, hogy csak én beszélek, mert azt hiszed attól jobb. Sajnálom, hogy pontosan a beszélgetés hiánya az, ami miatt nem érzem magam biztonságban.
Van értelme, ha ezeket inkább leírom, minthogy elmondjam, mert úgy érzem, nem hallod?
