Kapcsolat a komfortzónán kívül.

... és szakítás. 

Május végén éppen csak magamhoz tértem valamiből, amit nem hittem, hogy fel fogok dolgozni, de sikerült. Ekkor érkezett egy fiú az életembe, aki a már az első találkozásunkkor a komfortzónámon kívülre lökött és száműzött. Nem éreztem ott rosszul magam, mert volt biztonsági háló, ráadásul nem volt kellemetlen, ami történt.

Voltak zseniális pillanataink, egy nagyon értékes embert ismertem meg, olyan irányba haladtunk, amit elképzelhetetlennek tartottam, olyan ütemben, amitől elszoktam. Szépen lassan elengedtem magam és beleszerettem.

Az sajnos igaz, hogy egyik csoda sem tart örökké. Ez sem tartott. Jöttek a kis repedések, egy kiabálás, egy magamba fordulás, egy sértődés emiatt részéről, majd a különbségeink negatívba fordítása és fordulása. Az, amit eleinte nem láttunk gátnak, hirtelen azzá vált és kapkodtam a fejem, miért. 

Voltak dolgok, amik miatt ez nem működhetett, de őszintén reméltem, hogy nem tűnik el az életemből a szakítás után,  mert nem ilyen embernek ismertem meg és ezt igazán nagy veszteségként élném meg. Borzasztóan elszomorít, hogy jelenleg nem úgy tűnik, hogy erre haladunk.

2018.09.26. - Eltűnt az életemből úgy és olyan formában, olyan mondatok után, amikre még én sem számítottam. Fájdalmas, de elmúlik.