"A holokausztról számos könyv született, és bizonyára még fog is. Ám ez a történet minden szempontból különleges. Senki sem számított rá, hogy "a tetováló", aki - félelemből és féltésből - annyi évtizeden át hallgatott, egyszer csak előáll vele.
Azt hihetnénk, hogy Auschwitz-Birkenauról már mindent tudunk. Túlélők és elkövetők egyaránt vallottak róla. Tudjuk, hogy a "túlélésre kiválasztottak" egy fogoly asztala előtt sorakoztak, aki egy számsort tetovált az alkarjukra. De vajon ki volt ez a fogoly? Magas rangú kápó különleges kiváltságokkal? Mit láthatott az évek során, mikor elvonult előtte a sokezernyi deportált?
Ez a fogoly Lale Sokolov volt. A neve és a száma ott áll az Auschwitz-jegyzőkönyvben, amelyből a világ értesült a halálgyárról. Amit ő látott, azt maroknyi fogoly láthatta csak. Különleges helyzetéből adódóan kizárólag az SS politikai részlegének tartozott számadással, ezért viszonylag szabadon mozoghatott a táborban. Szinte mindenütt járt: a cigányok barakkjában lakott, ott dolgozott, ahol a szelekció zajlott, naponta betért az irodába, kapcsolatot tartott foglyokkal, kápókkal, bejáró lengyel munkásokkal egyaránt. Hat nyelven beszélt. Megfordult Mengele részlegében, megjárta a büntetőbarakkot, látta a gázkamrákat, a rablás és megsemmisítés teljes futószalagját.
De a története mégsem a borzalmak leltárja. Itt, ebben a földi pokolban lett szerelmes, itt talált rá arra a nőre, akit mindig keresett: Gitára. Lale megfogadta, hogy túl fogja élni, akármi vár is rá, és mindent megtesz azért, hogy Gita is túlélje. A folyamatos életveszéllyel dacolva, időnként reménytelenségbe zuhanva harcolt, és nem adta fel.
Ez a könyv Lale és Gita története. Megrázó, igaz történet szerelemről, kitartásról, hitről és szerencséről. Az auschwitzi tetoválóról."
A fülszöveg szerint a holokausztról rengeteg könyv született már. Ez egyébként így is van, én viszont az egyetemi kötelezőkön kívül mindet kikerültem, mióta láttam Auschwitzot. Miért? Mert úgy földhöz vág, hogy napokig kóválygok. Ezután a könyv után is itt tartok még, szóval mondhatjuk, hogy friss az élmény.
Tudtam, hogy fájni fog, már akkor, amikor megrendeltem, de azt nem gondoltam, hogy ennyire. 2,5 nap alatt elolvastam, mert már az is rossz volt, hogy az asztalomon van. Többször belesírtam, mert élénken élt bennem a pánik, amit ott éreztem és mert nem vagyok képes befogadni azt, hogy erre képesek emberek. Naiv vagyok, igen.
A fülszöveg szerint a holokausztról rengeteg könyv született már. Ez egyébként így is van, én viszont az egyetemi kötelezőkön kívül mindet kikerültem, mióta láttam Auschwitzot. Miért? Mert úgy földhöz vág, hogy napokig kóválygok. Ezután a könyv után is itt tartok még, szóval mondhatjuk, hogy friss az élmény.
Tudtam, hogy fájni fog, már akkor, amikor megrendeltem, de azt nem gondoltam, hogy ennyire. 2,5 nap alatt elolvastam, mert már az is rossz volt, hogy az asztalomon van. Többször belesírtam, mert élénken élt bennem a pánik, amit ott éreztem és mert nem vagyok képes befogadni azt, hogy erre képesek emberek. Naiv vagyok, igen.
A könyvről: Sok- sok évig forgatókönyvnek szánták, majd mégis írott formában ismerte meg a világ a történetet. Rengeteg kritikát olvastam, aminek ez az alapja, hogy nincs (szép)irodalmi értéke, de az igazság az, hogy ez semmit nem vett el belőle, mert nem ez a lényeg. A lényeg Lale és Gita története és a történelem egyik szégyenfoltja és ezek benne vannak. Megtörősen, őszintén és nyíltan.
Ez az a könyv, amit nem tudtam csillagokkal értékelni, mert semmi értelme. Beszippant, megrág, összetör és kiköp. Mindenkinek a kis kezébe adnám egyszer.
Ez az a könyv, amit nem tudtam csillagokkal értékelni, mert semmi értelme. Beszippant, megrág, összetör és kiköp. Mindenkinek a kis kezébe adnám egyszer.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése